és akkor 11.45-kor
miközben Guy-nak meséltem el, hogy mi is volt tegnap,
egyszercsak elkezdtek potyogni a könnyeim,
viszont a szám mosolygott és azt ismételgette,
hogy semmi baj,
és mindjárt abbahagyom.
de nem sikerült.
csak erősödött.
pont olyan ez mint a nevetés,
az a csendben rázkódos, görcsös,
az ami akkor jön, amikor nem szabad.
és akkor Guy odaült, hogy kicsit tartsa nekem a vállát,
én pedig hálából beleborítottam egy egész bögre tejeskávét az ölébe.
20090520_Nagymaros
14 éve
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése