szolgálat közlemény:
egy kis türelmet kérek!
hétvégén folyt.köv.
addig vizsgázom
c'est la vie
20090520_Nagymaros
14 éve
királylányok-királyfik vol5.
a dolog kb. úgy kezdődött,
hogy Béka az első kezelésen jól megropogtatta a gerincemet,
rátette a kezét, meleget éreztem a tenyeréből, csak a szokásos.
majd jött a kezelés.
ami abból áll, hogy a hátamra fekszem, ő a fejemre teszi a kezét
szól a "bahia-s" muzsika
és így töltünk egy órát.
én kb. abban a pillanatban kezdtem el sírni,
amikor hozzáért a tenyere a fejem tetejéhez.
aztán eltelt egy óra,
felébredtem,
elmondta, hogy
rossz az emésztésem,
hogy kicsit, mintha depressziós lennék,
és még néhány igazán találó dolgot arról,
hogy hogyan is érzem magam.
én pedig úgy gondoltam, hogy a derékfájáson túl is eljárok hozzá
mert bár gőzöm sincs mit csinál,
úgy éreztem ártani nem árthat,
ha meg használ, attól talán jobb lesz nekem.
az hogy valaki olyantól fogadok el segítséget,
akiről nem hogy nem tudom, hogy pontosan mit csinál,
de egyáltalán nem tudom, hogy mit csinál,
az valami teljesen újszerű dolog volt.
de
azt éreztem, hogy nincs mit veszítenem.
mert amit addig megcsináltam fix volt.
az is segített, hogy az első pillanattól kezdve bírtam Őt,
mert valaki olyan,
aki nem épít óriás kultuszt és hókuszpókuszt a tevékenysége köré.
kb. úgy kezeli ezt a dolgot, mintha kapálna a kertben,
mert egyébként van neki igazi kertje is és kapál is benne,
meg kutyakaját főz, meg cigizik is.
szóval pontosan olyan maradt, mint amilyen ő.
és ez az, amit szeretek benne.
és szerintem ez az a dolog,
ami miatt valószínűleg tud nagyon ellenszenves is lenni valakinek,
aki először találkozik vele és "A" természetgyógyászt keresi.
bennem tökéletes bizalom ébredt.
ha a szuper-materiális énem beszél, akkor mondhatom,
hogy simán placebo volt hozzá eljárni hetente egyszer,
befeküdni a matracra és édesdeden aludni egy órát
a kezével a fejem tetején.
kapaszkodni valamibe és elhinni, hogy hiszek abban,
hogy valami a lelkem mélyében történik, amitől jobban leszek.
ha a szuper-ezoterikus énem beszél, akkor pedig simán kimondom azt,
hogy hetente egyszer valaki lehívta nekem az angyalokat,
hogy mennyei mannával gyógyítsák a sebeimet.
bármilyen hülyén is hangzik ez.
természetesen a „természetgyógyászosdi”–nak van nagy csapdája is
mégpedig,
hogy az ember belesüpped abba,
hogy majd valaki - az angyalok, a csí, az isten, az univerzum, a stb..
rendet tesz benne, anélkül, hogy ő a kisujját megmozdítaná.
ebbe a csapdába két dolog miatt nem estem bele,
egyrészt, mert kontroll-freak vagyok
és az is maradok.
(kontroll-freak, vagyis
nem szívesen engedem ki az irányítást a kezemből,
főleg, ha a saját életemről van szó
ez a jó oldal,
de meg kellett tanulni segítséget elfogadni, hogy élhető legyen.
a rossz oldala a kontroll-freakségnek
hogy mások életében is képes vagyok átvenni az irányító szerepet
na ez az, ami sokat finomodott az évek során
és használható tulajdonsággá csiszolódott.)
másrészt, mert Béka sosem szórt a szemembe port
az Ő „szuperezoterikusföldöntúli” képességeiről.
ami egyébként, ha megtörtént volna,
azonnal otthagyok csapot papot.
tök mindegy, hogy hogyan hívom és mit mesélek róla.
a lényeg, hogy küzdöttem a kis csatámat
és segítséget kaptam hozzá.
és azt a segítséget, amit kaptam azt
elfogadtam.
és mivel amolyan transzcendes dolog ez a Béka féle dolog,
amit nem érek fel ésszel,
esélyem sem volt gondolkozni rajta és szétcincálni.
szóval számomra tökéletes volt első lépésnek.
vagy elfogadtam
vagy nem.
viszont továbbra is figyeltem befelé szorgosan.
oldottam meg a napi szembejövő dolgokat,
nem dőltem hátra,
és folyamatosan ment bennem a párbeszéd,
ami lassan elkezdett megváltozni.
--
folyt köv. remélem holnap
és Boldog Új Évet! :))
hogy Béka az első kezelésen jól megropogtatta a gerincemet,
rátette a kezét, meleget éreztem a tenyeréből, csak a szokásos.
majd jött a kezelés.
ami abból áll, hogy a hátamra fekszem, ő a fejemre teszi a kezét
szól a "bahia-s" muzsika
és így töltünk egy órát.
én kb. abban a pillanatban kezdtem el sírni,
amikor hozzáért a tenyere a fejem tetejéhez.
aztán eltelt egy óra,
felébredtem,
elmondta, hogy
rossz az emésztésem,
hogy kicsit, mintha depressziós lennék,
és még néhány igazán találó dolgot arról,
hogy hogyan is érzem magam.
én pedig úgy gondoltam, hogy a derékfájáson túl is eljárok hozzá
mert bár gőzöm sincs mit csinál,
úgy éreztem ártani nem árthat,
ha meg használ, attól talán jobb lesz nekem.
az hogy valaki olyantól fogadok el segítséget,
akiről nem hogy nem tudom, hogy pontosan mit csinál,
de egyáltalán nem tudom, hogy mit csinál,
az valami teljesen újszerű dolog volt.
de
azt éreztem, hogy nincs mit veszítenem.
mert amit addig megcsináltam fix volt.
az is segített, hogy az első pillanattól kezdve bírtam Őt,
mert valaki olyan,
aki nem épít óriás kultuszt és hókuszpókuszt a tevékenysége köré.
kb. úgy kezeli ezt a dolgot, mintha kapálna a kertben,
mert egyébként van neki igazi kertje is és kapál is benne,
meg kutyakaját főz, meg cigizik is.
szóval pontosan olyan maradt, mint amilyen ő.
és ez az, amit szeretek benne.
és szerintem ez az a dolog,
ami miatt valószínűleg tud nagyon ellenszenves is lenni valakinek,
aki először találkozik vele és "A" természetgyógyászt keresi.
bennem tökéletes bizalom ébredt.
ha a szuper-materiális énem beszél, akkor mondhatom,
hogy simán placebo volt hozzá eljárni hetente egyszer,
befeküdni a matracra és édesdeden aludni egy órát
a kezével a fejem tetején.
kapaszkodni valamibe és elhinni, hogy hiszek abban,
hogy valami a lelkem mélyében történik, amitől jobban leszek.
ha a szuper-ezoterikus énem beszél, akkor pedig simán kimondom azt,
hogy hetente egyszer valaki lehívta nekem az angyalokat,
hogy mennyei mannával gyógyítsák a sebeimet.
bármilyen hülyén is hangzik ez.
természetesen a „természetgyógyászosdi”–nak van nagy csapdája is
mégpedig,
hogy az ember belesüpped abba,
hogy majd valaki - az angyalok, a csí, az isten, az univerzum, a stb..
rendet tesz benne, anélkül, hogy ő a kisujját megmozdítaná.
ebbe a csapdába két dolog miatt nem estem bele,
egyrészt, mert kontroll-freak vagyok
és az is maradok.
(kontroll-freak, vagyis
nem szívesen engedem ki az irányítást a kezemből,
főleg, ha a saját életemről van szó
ez a jó oldal,
de meg kellett tanulni segítséget elfogadni, hogy élhető legyen.
a rossz oldala a kontroll-freakségnek
hogy mások életében is képes vagyok átvenni az irányító szerepet
na ez az, ami sokat finomodott az évek során
és használható tulajdonsággá csiszolódott.)
másrészt, mert Béka sosem szórt a szemembe port
az Ő „szuperezoterikusföldöntúli” képességeiről.
ami egyébként, ha megtörtént volna,
azonnal otthagyok csapot papot.
tök mindegy, hogy hogyan hívom és mit mesélek róla.
a lényeg, hogy küzdöttem a kis csatámat
és segítséget kaptam hozzá.
és azt a segítséget, amit kaptam azt
elfogadtam.
és mivel amolyan transzcendes dolog ez a Béka féle dolog,
amit nem érek fel ésszel,
esélyem sem volt gondolkozni rajta és szétcincálni.
szóval számomra tökéletes volt első lépésnek.
vagy elfogadtam
vagy nem.
viszont továbbra is figyeltem befelé szorgosan.
oldottam meg a napi szembejövő dolgokat,
nem dőltem hátra,
és folyamatosan ment bennem a párbeszéd,
ami lassan elkezdett megváltozni.
--
folyt köv. remélem holnap
és Boldog Új Évet! :))
királylány-királyfi vol.4
a történethez hozzátartozik,
hogy a "lenyugizós" évem közepén,
aznap, amikor megtudtam, hogy felvettek a képzőre,
(2009.július.13)
durva lumbágó szerű derékfájásom keletkezett
a derült égből.
olyannyira, hogy nagyon nehezemre esett például felállni,
a derékfordítós napi szükségletekről meg ne is essék szó.
szóval fájt.
és annyira,
hogy elmentem vele orvoshoz is, pedig azt is kerülöm.
viszont vicces módon a kapott időpontra a fájás megszűnt,
az orvoslátogatás után egy nappal pedig visszatért.
gyanús volt ugyan, hogy pszichoszomatikus a dolog,
de eszembe sem jutott,
mondjuk, visszamenni a pszichológusomhoz ezzel.
több dolog miatt sem.
egyrészt, mert olyan vagyok, aki azt gondolja,
hogy nem kell mindennel azonnal orvoshoz fordulni.
én az a kivárós fajta orvoslátogató vagyok.
(tudom, hogy a pszichológus nem orvos, de hozzá sem)
másrészt, mert olyan vagyok, aki
nem szeret segítséget kérni.
jól megfontolom mindig.
körüljárom a problémákat egyedül, amik felmerülnek,
feszegetem, javítgatom, aztán,
amikor úgy látom, hogy ennek ellenére még mindig léteznek,
akkor körülnézek, hogy mi is segíthetne.
így jutottam el egyébként végül pszichológushoz is először is, meg másodszor is.
feltűnt ugyanis, hogy ugyanazok a körök ismétlődnek az életemben (elsősorban pasiügyben)
és bármennyire próbálok kilépni belőle, nem megy.
harmadrészt pedig, mert meg voltam (és vagyok) róla győződve,
hogy a fájás "poszt-traumatikus" görcs volt,
az elmúlt hónapok feszültsége, ami utólag csapott agyon.
(szakításos fájás, felvételi para, művészeti önleértékelés átugrása, félelem leküzdése..stb..stb)
úgy hagytam abba a pszichológushoz járást,
hogy én most jól vagyok, összeállt a kép,
megvan az új stratégiám és menni fog.
és ment is.
felvettek a képzőre, tehát beindult az álom önmegvalósító gyár
rendben volt a szüleimmel a kapcsolatom
voltak barátaim
volt munkám
volt jövőképem remekül kitalálva,
tehát, amin az elmúlt 4-5 évben melóztam,
az meghozta az első rügyeket.
és ez abszolút így is igaz.
nem voltam ugyan maradéktalanul boldog,
megmaradt a furcsa kesernyés szájíz.
nyilván a
"hol a boldog párkapcsolat, hellló, nekem azt ígérték?!" kérdés miatt,
de úgy gondoltam, és nagyjából be is igazolódott később,
hogy már csomó mindent megtettem magamért.
beindult a dolog, sínen vagyok ÉN,
és a pasitalálós dologhoz majd szépen hozzátesz a nyugi, amin dolgozom,
és most majd jól el is foglalom magam végre a SAJÁT kis életem építésével.
(egészen vicces, hogy miközben erről írok, most ebben a pillanatban, megfájdult ugyanott a derekam...talán emlékeztetőül)
szóval eszembe sem jutott pszichológushoz menni
a pszichoszomatikus fájásommal.
és
eldöntöttem, hogy kimasszíroztatom a fájást.
és mivel masszőrt nem ismertem,
A Békáról, a természetgyógyászról, pedig már hallottam,
hát tőle kértem időpontot a gyógyuláshoz.
és nem is számítottam rá, hogy attól a naptól kezdve
hetente járok majd hozzá
közel egy éven keresztül.
--
folyt.köv.holnap
hogy a "lenyugizós" évem közepén,
aznap, amikor megtudtam, hogy felvettek a képzőre,
(2009.július.13)
durva lumbágó szerű derékfájásom keletkezett
a derült égből.
olyannyira, hogy nagyon nehezemre esett például felállni,
a derékfordítós napi szükségletekről meg ne is essék szó.
szóval fájt.
és annyira,
hogy elmentem vele orvoshoz is, pedig azt is kerülöm.
viszont vicces módon a kapott időpontra a fájás megszűnt,
az orvoslátogatás után egy nappal pedig visszatért.
gyanús volt ugyan, hogy pszichoszomatikus a dolog,
de eszembe sem jutott,
mondjuk, visszamenni a pszichológusomhoz ezzel.
több dolog miatt sem.
egyrészt, mert olyan vagyok, aki azt gondolja,
hogy nem kell mindennel azonnal orvoshoz fordulni.
én az a kivárós fajta orvoslátogató vagyok.
(tudom, hogy a pszichológus nem orvos, de hozzá sem)
másrészt, mert olyan vagyok, aki
nem szeret segítséget kérni.
jól megfontolom mindig.
körüljárom a problémákat egyedül, amik felmerülnek,
feszegetem, javítgatom, aztán,
amikor úgy látom, hogy ennek ellenére még mindig léteznek,
akkor körülnézek, hogy mi is segíthetne.
így jutottam el egyébként végül pszichológushoz is először is, meg másodszor is.
feltűnt ugyanis, hogy ugyanazok a körök ismétlődnek az életemben (elsősorban pasiügyben)
és bármennyire próbálok kilépni belőle, nem megy.
harmadrészt pedig, mert meg voltam (és vagyok) róla győződve,
hogy a fájás "poszt-traumatikus" görcs volt,
az elmúlt hónapok feszültsége, ami utólag csapott agyon.
(szakításos fájás, felvételi para, művészeti önleértékelés átugrása, félelem leküzdése..stb..stb)
úgy hagytam abba a pszichológushoz járást,
hogy én most jól vagyok, összeállt a kép,
megvan az új stratégiám és menni fog.
és ment is.
felvettek a képzőre, tehát beindult az álom önmegvalósító gyár
rendben volt a szüleimmel a kapcsolatom
voltak barátaim
volt munkám
volt jövőképem remekül kitalálva,
tehát, amin az elmúlt 4-5 évben melóztam,
az meghozta az első rügyeket.
és ez abszolút így is igaz.
nem voltam ugyan maradéktalanul boldog,
megmaradt a furcsa kesernyés szájíz.
nyilván a
"hol a boldog párkapcsolat, hellló, nekem azt ígérték?!" kérdés miatt,
de úgy gondoltam, és nagyjából be is igazolódott később,
hogy már csomó mindent megtettem magamért.
beindult a dolog, sínen vagyok ÉN,
és a pasitalálós dologhoz majd szépen hozzátesz a nyugi, amin dolgozom,
és most majd jól el is foglalom magam végre a SAJÁT kis életem építésével.
(egészen vicces, hogy miközben erről írok, most ebben a pillanatban, megfájdult ugyanott a derekam...talán emlékeztetőül)
szóval eszembe sem jutott pszichológushoz menni
a pszichoszomatikus fájásommal.
és
eldöntöttem, hogy kimasszíroztatom a fájást.
és mivel masszőrt nem ismertem,
A Békáról, a természetgyógyászról, pedig már hallottam,
hát tőle kértem időpontot a gyógyuláshoz.
és nem is számítottam rá, hogy attól a naptól kezdve
hetente járok majd hozzá
közel egy éven keresztül.
--
folyt.köv.holnap
királylányok-királyfik vol3.
Szóval, őszintén szólva eléggé rossz volt
meg kellett beszélem magammal ezeket a dolgokat szépen
valahogy így:
mozdulj már meg!
nem
csinálj már valamit!
már csináltam, és tessék, elértem vele valamit? nem! tehát?!
menj, mozogj, csináld!
nem, most azt szeretném kipróbálni, hogy maradok
és
lusta vagy!
ez nem igaz. nem vagyok lusta, hanem kurva fáradt vagyok, és jogom van fáradtnak lenni, úgyhogy hagyjál kérlek!
ez így nem lesz jó!
majd meglátjuk, ha kipróbáltam, több is veszett mohácsnál
és elmegy melletted az élet!
így is
és
hidd el, nem kopognak a királyfik az ablakodon, ha te nem mész el a bálba!
már annyi királyfi ajtaján kopogtattam én úgy, hogy ők nem mozdultak, hogyha én meg tudom ezt tenni, akkor valószínűleg ők is! ha nem, hát akkor nagy gáz van és veszek egy kutyát!
el-megy-melletted-az-élet!
ezt már megbeszéltük, mondom még egyszer: eddig is elment!
és megöregszel!
hahaha, már 31 (32)vagyok
már megöregedtél!
viccelsz, még csak 31 (32) vagyok
túl késő!
ez nem igaz, paul gaugen 50 körül kezdett festeni, a mostani nők pedig későn szülnek,
úgyhogy kuss legyen!
mit ácsorogsz itt!
nem ácsorgok, mint mondtam már:el-fá-rad-tam!
nem lehetsz ennyire gyenge!
nos, lehet, hogy pont ettől vagyok-leszek erős. meglátjuk!
most tényleg feladod?
nem adtam fel, csak taktikát váltottam..igen tudom, hogy úgy néz ki, mintha feladtam volna, de lássuk be eddig sem ment flottul
lehet, hogy már csak egy lépés és odaérsz!
minden kényszerbuli előtt ezt mondom saját magamnak, és odaértem eddig?
nem! hát akkor?!
nem próbálkoztál elég erősen!
lehet, hogy túl erősen próbálkoztam, nem?!
nem voltál elég ügyes!
mire gondolsz? azt hiszem elég ügyes vagyok, néha mások helyett is.
mostmár legyen más is ügyes!
ez így nem lesz jó!
kipróbálom, meglátom.
ha nem működik, még mindig folytathatom onnan, ahol abbahagytam.
ezt már úgyis tudom hogyan kell.
elröpül az a kevéske időd, ami még maradt!
eddig röpült el az a rengeteg időm, amim volt!
menj, menj, csináld, csináld!
ezt már megbeszéltük. nem.
és ooohmmm..és zen..és flow...
egy olyan csaj, mint Te nem adhatja fel!
egyáltalán nem adtam fel, sőt ahhoz, hogy most maradjak magamban lehet, hogy sokkal több hit kell! ergo, most is "olyan" csaj vagyok. jó csaj! nagyon jó csaj!
Te ennél az ácsorgásnál sokkal többet érsz!
ez így igaz, és annál is sokkal többet érek,
hogy egyfolytában fussak valami után
vagy alámenjek helyzeteknek
vagy egy párkapcsolatban két ember helyett dolgozzak!
sokkal többre vagy képes!
igen, valóban sokkal többre vagyok képes,
képes vagyok arra, hogy boldog legyek!
ezek voltak a kis mantráim kb.
és néha legyőztem magam
és néha magam győztem le a csatában.
és megborultam és nekiindultam és visszatértem.
viszont a nyugalomban töltött idő hosszabbodott.
--
folyt.köv.holnap
meg kellett beszélem magammal ezeket a dolgokat szépen
valahogy így:
mozdulj már meg!
nem
csinálj már valamit!
már csináltam, és tessék, elértem vele valamit? nem! tehát?!
menj, mozogj, csináld!
nem, most azt szeretném kipróbálni, hogy maradok
és
lusta vagy!
ez nem igaz. nem vagyok lusta, hanem kurva fáradt vagyok, és jogom van fáradtnak lenni, úgyhogy hagyjál kérlek!
ez így nem lesz jó!
majd meglátjuk, ha kipróbáltam, több is veszett mohácsnál
és elmegy melletted az élet!
így is
és
hidd el, nem kopognak a királyfik az ablakodon, ha te nem mész el a bálba!
már annyi királyfi ajtaján kopogtattam én úgy, hogy ők nem mozdultak, hogyha én meg tudom ezt tenni, akkor valószínűleg ők is! ha nem, hát akkor nagy gáz van és veszek egy kutyát!
el-megy-melletted-az-élet!
ezt már megbeszéltük, mondom még egyszer: eddig is elment!
és megöregszel!
hahaha, már 31 (32)vagyok
már megöregedtél!
viccelsz, még csak 31 (32) vagyok
túl késő!
ez nem igaz, paul gaugen 50 körül kezdett festeni, a mostani nők pedig későn szülnek,
úgyhogy kuss legyen!
mit ácsorogsz itt!
nem ácsorgok, mint mondtam már:el-fá-rad-tam!
nem lehetsz ennyire gyenge!
nos, lehet, hogy pont ettől vagyok-leszek erős. meglátjuk!
most tényleg feladod?
nem adtam fel, csak taktikát váltottam..igen tudom, hogy úgy néz ki, mintha feladtam volna, de lássuk be eddig sem ment flottul
lehet, hogy már csak egy lépés és odaérsz!
minden kényszerbuli előtt ezt mondom saját magamnak, és odaértem eddig?
nem! hát akkor?!
nem próbálkoztál elég erősen!
lehet, hogy túl erősen próbálkoztam, nem?!
nem voltál elég ügyes!
mire gondolsz? azt hiszem elég ügyes vagyok, néha mások helyett is.
mostmár legyen más is ügyes!
ez így nem lesz jó!
kipróbálom, meglátom.
ha nem működik, még mindig folytathatom onnan, ahol abbahagytam.
ezt már úgyis tudom hogyan kell.
elröpül az a kevéske időd, ami még maradt!
eddig röpült el az a rengeteg időm, amim volt!
menj, menj, csináld, csináld!
ezt már megbeszéltük. nem.
és ooohmmm..és zen..és flow...
egy olyan csaj, mint Te nem adhatja fel!
egyáltalán nem adtam fel, sőt ahhoz, hogy most maradjak magamban lehet, hogy sokkal több hit kell! ergo, most is "olyan" csaj vagyok. jó csaj! nagyon jó csaj!
Te ennél az ácsorgásnál sokkal többet érsz!
ez így igaz, és annál is sokkal többet érek,
hogy egyfolytában fussak valami után
vagy alámenjek helyzeteknek
vagy egy párkapcsolatban két ember helyett dolgozzak!
sokkal többre vagy képes!
igen, valóban sokkal többre vagyok képes,
képes vagyok arra, hogy boldog legyek!
ezek voltak a kis mantráim kb.
és néha legyőztem magam
és néha magam győztem le a csatában.
és megborultam és nekiindultam és visszatértem.
viszont a nyugalomban töltött idő hosszabbodott.
--
folyt.köv.holnap
királylányok-királyfik vol2.
szóval a kép kb. összeállt a királyfiról,
és rólam is a királylányról.
természetesen az évek során szépen csiszolódott
kicsit itt kiszínezve, kicsit ott kiradírozva,
ide kicsit több-oda kicsit kevesebb.
remek elfoglaltság ez,
a bibi csak az hogy a várva várt boldogság jól nem érkezett meg,
vagy ha megérkezett, akkor már az elejétől azon paráztam, hogy elmúlik,
és ha elmúlt akkor belehaltam,
és kezdhettem újra az egészet.
itt egy kicsit kiradíroz, ott egy kicsit belerajzol.
az éppen megélt tapasztalatokra építve természetesen.
valami nem stimmelt.
elmentem
karmasztrológushoz
kineziológushoz
pszichológushoz
beszélgettem
anyámmal
barátaimmal
barátnőimmel
ismeretlenekkel
szerelmeimmel
néztem filmeket
olvastam könyveket
olvastam önsegítő könyveket
átrendeztem a lakásom
átrendeztem mások lakásait
elutaztam külföldre
visszajöttem külföldről
kitaláltam magamnak egy életet
és elveszítettem ugyanazt
lettek új barátaim és
veszítettem el barátokat
az érzelmi hullámvasút
ment meredeken felelfelé
zuhant lefelé
vánszorgott
vagy éppen letépte a fejemet úgy rohant.
és aztán egyszercsak baromira elegem lett.
és elfáradtam
elfáradtam
a rohangálásban,
a keresgélésben,
a vágyakozásban,
a reménykedésben.
és akkor megálltam
lecövekeltem
nem mozdultam, ha mozdulni akartam
becsuktam a szemem, és nem nyitottam ki, amikor ki akart nyílni
odaszögeztem magam egy ponthoz, saját magamhoz,
minden akaratommal.
ami a valóvilágban azt jelenti, hogy
lecsökkentettem a szociális nyüzsit a minimumra.
természetesen az sokat segített, hogy közben a szakmai oldal nem állt meg.
munkák jöttek, az iskola elindult..szóval volt min bütykölni..
az élet nem állt meg,
csak a muszáj-elmennem-valahova-ma-este dolog halványodott.
ettől függetlenül
majd bele pusztultam eleinte az otthonlevésbe.
de nekem ez volt az egyetlen út.
icipicit olyan lehet ez, mint amikor egy drogfüggő bezárja magát egy szobába
és addig nem jön ki, amíg el nem múlik, amíg túl nincs rajta.
nem volt más választásom.
a sokéves tapasztalat azt mutatta, hogy
bármennyire
gyúrok, kapálózom, igyekszem,
kitalálok és megvalósítok magamon
és másokon is
és
akarok
ez a párkapcsolati dolog nem működik
márpedig
én királylányként(sok más királylányhoz hasonlóan)
úgy képzeltem az életemet,
hogy boldog párkapcsolatban
és családban fogok megöregedni
és közben persze csodásan sikeres nő is lesz belőlem
természetesen.
szóval eljött az idő tenni valamit
és mivel, amit addig csináltam nem működött
ki kellett próbálni valami mást.
ott álltam "lecövekelve"
ha a régi énem szól belőlem, akkor megakadva.
a fejem zúgott,
a lelkem háborgott,
az összes porcikám tiltakozott,
és azt üvöltöttem a saját fülembe,
hogy
mozdulj már meg!
csinálj már valamit!
menj, mozogj, csináld!
és
lusta vagy!
és ez így nem lesz jó!
és elmegy melletted az élet!
és hidd el,
nem kopognak a királyfik az ablakodon,
ha te nem mész el a bálba!
el-megy-melletted-az-élet!
és megöregszel!
már megöregedtél!
túl késő!
mit ácsorogsz itt!
nem lehetsz ennyire gyenge!
most tényleg feladod?
lehet, hogy már csak egy lépés és odaérsz!
a következő buliban találkoztok!
nem próbálkoztál elég erősen!
nem voltál elég ügyes!
ez így nem lesz jó!
elröpül az a kevéske időd, ami még maradt!
menj, menj, csináld, csináld!
egy olyan csaj, mint Te nem adhatja fel!
Te ennél az ácsorgásnál sokkal többet érsz!
sokkal többre vagy képes!
--
folyt.köv.holnap
és rólam is a királylányról.
természetesen az évek során szépen csiszolódott
kicsit itt kiszínezve, kicsit ott kiradírozva,
ide kicsit több-oda kicsit kevesebb.
remek elfoglaltság ez,
a bibi csak az hogy a várva várt boldogság jól nem érkezett meg,
vagy ha megérkezett, akkor már az elejétől azon paráztam, hogy elmúlik,
és ha elmúlt akkor belehaltam,
és kezdhettem újra az egészet.
itt egy kicsit kiradíroz, ott egy kicsit belerajzol.
az éppen megélt tapasztalatokra építve természetesen.
valami nem stimmelt.
elmentem
karmasztrológushoz
kineziológushoz
pszichológushoz
beszélgettem
anyámmal
barátaimmal
barátnőimmel
ismeretlenekkel
szerelmeimmel
néztem filmeket
olvastam könyveket
olvastam önsegítő könyveket
átrendeztem a lakásom
átrendeztem mások lakásait
elutaztam külföldre
visszajöttem külföldről
kitaláltam magamnak egy életet
és elveszítettem ugyanazt
lettek új barátaim és
veszítettem el barátokat
az érzelmi hullámvasút
ment meredeken felelfelé
zuhant lefelé
vánszorgott
vagy éppen letépte a fejemet úgy rohant.
és aztán egyszercsak baromira elegem lett.
és elfáradtam
elfáradtam
a rohangálásban,
a keresgélésben,
a vágyakozásban,
a reménykedésben.
és akkor megálltam
lecövekeltem
nem mozdultam, ha mozdulni akartam
becsuktam a szemem, és nem nyitottam ki, amikor ki akart nyílni
odaszögeztem magam egy ponthoz, saját magamhoz,
minden akaratommal.
ami a valóvilágban azt jelenti, hogy
lecsökkentettem a szociális nyüzsit a minimumra.
természetesen az sokat segített, hogy közben a szakmai oldal nem állt meg.
munkák jöttek, az iskola elindult..szóval volt min bütykölni..
az élet nem állt meg,
csak a muszáj-elmennem-valahova-ma-este dolog halványodott.
ettől függetlenül
majd bele pusztultam eleinte az otthonlevésbe.
de nekem ez volt az egyetlen út.
icipicit olyan lehet ez, mint amikor egy drogfüggő bezárja magát egy szobába
és addig nem jön ki, amíg el nem múlik, amíg túl nincs rajta.
nem volt más választásom.
a sokéves tapasztalat azt mutatta, hogy
bármennyire
gyúrok, kapálózom, igyekszem,
kitalálok és megvalósítok magamon
és másokon is
és
akarok
ez a párkapcsolati dolog nem működik
márpedig
én királylányként(sok más királylányhoz hasonlóan)
úgy képzeltem az életemet,
hogy boldog párkapcsolatban
és családban fogok megöregedni
és közben persze csodásan sikeres nő is lesz belőlem
természetesen.
szóval eljött az idő tenni valamit
és mivel, amit addig csináltam nem működött
ki kellett próbálni valami mást.
ott álltam "lecövekelve"
ha a régi énem szól belőlem, akkor megakadva.
a fejem zúgott,
a lelkem háborgott,
az összes porcikám tiltakozott,
és azt üvöltöttem a saját fülembe,
hogy
mozdulj már meg!
csinálj már valamit!
menj, mozogj, csináld!
és
lusta vagy!
és ez így nem lesz jó!
és elmegy melletted az élet!
és hidd el,
nem kopognak a királyfik az ablakodon,
ha te nem mész el a bálba!
el-megy-melletted-az-élet!
és megöregszel!
már megöregedtél!
túl késő!
mit ácsorogsz itt!
nem lehetsz ennyire gyenge!
most tényleg feladod?
lehet, hogy már csak egy lépés és odaérsz!
a következő buliban találkoztok!
nem próbálkoztál elég erősen!
nem voltál elég ügyes!
ez így nem lesz jó!
elröpül az a kevéske időd, ami még maradt!
menj, menj, csináld, csináld!
egy olyan csaj, mint Te nem adhatja fel!
Te ennél az ácsorgásnál sokkal többet érsz!
sokkal többre vagy képes!
--
folyt.köv.holnap
királylányok és királyfik
az a helyzet, hogy boldog vagyok.
és azon a boldogságon gondolkozom,
amim van.
úgyhogy, mivel sok minden zakatol a fejemben,
úgy gondoltam leírom.
és ha leírom, megosztom.
tessék:
királylányokról és királyfikról
életről, világról és szerelemről
királylányok és királyfik márpedig nincsenek.
de az igazság az, hogy vannak.
és mindig is voltak
és mindig is lesznek
a döntés csak rajtunk áll, hogy mit is kezdünk velük.
amikor kislány voltam,
mindig királylányként rajzoltam le magamat.
ott álltam szépen apa és anya között és sütött a fejünk fölött a nap
amikor kicsit nagyobb lettem természetesen elképzeltem magamnak a
királyfit is
sikerült is összegyúrni a következő összetevőkből,
a teljesség igénye nélkül
apámból,
a harmadik és legkisebb fiúból minden mesében,
patrick swayze-ból szigorúan a dirty dancingre koncentrálva, a táncos lába és a rosszfiú-de-jófiú dolog miatt
tom topgun cruisból, a kisfiús mosolya és az idegesítő szenvedése miatt
kicsit jézus krisztusból a jézus krisztus szupersztárból, mert olyan szépen énekelt és egyébként is jézus és buddha, úgy általában, mint a nagy tanítók
és poncius pilátusból is ugyanonnan, a gyönyörű orra miatt, és a politikus alkat is nyami
john travoltából a szombat esti lázból és a nicsak ki beszélből,
toulouse lautrecből, mert óriássá nőt a törpe,
medgyasszay istvánból, nagy sándor gödöllői háza miatt, ahol rajzoltam egy nyarat
itt egyébként mindegy csak szalmakalapos, fehéringes, nyitott zakós napsütésben, kertben szivarozó lánglelkű művészből legyen, lehetőleg az arisztokrácia diszkrét bájával meghintve
majd jött clark kent a louis és clarkból (superman, igen),
david hockney, kurt vonnegut, boris vian
és egy csipetnyi marc darcy
természetesen nem elégedtem meg a királyfi gyúrással.
magamra is fordítottam némi időt,
de mivel én ott voltam,
és vagyok a valóságban is magamnak,
ez egy kicsit másképp működött.
mivel önmagam szerettem volna lenni,
rájönni, hogy ki is vagyok, mit is érek és mi is a teendő,
nem bújtam senki bőrébe.
helyette szétcincáltam mindent,
és ami szembe jött, azt apró darabokra analizáltam.
(mindig épp annyira apróra, amekkorát hagyott a lélekügyességem,
tehát eleinte nagyobb egységekben,
később egyre inkább a részletekre koncentrálva)
ígyhát csak az sorolom fel nagyjából,
hogy kik és mik voltak, amik hasonlóságot rezegtettek meg a lelkemben,
annyira hogy fekapjam a fejem rá és odafigyeljek és tanuljak tőlük.
volt ott
anya
momo, ahogy segít
és fantáziaország királynője, ahogy uralkodik és ahogy meg kell menteni
madonna, ahogy menetel előre
dharma (a dharma és gregből), ahogy Él
frida khalo, ahogy érez és megél
egyáltalán bármilyen nő, aki nőként érvényesül a férfiak világában
a szupermodellek, de legfőképpen katemoss és cindycrawford
a próbababák tökéletes alakja (örök csalódottság forrása beépítve)
és az összes nő akivel összeakadtam életemben,
mind-mind figyelmem tárgya volt
összehasonlítás és értékelés, adok kapok.
a lényeg a lényeg, hogy kellett némi idő.
egyrészt arra, amíg összeállítottam a képet
aztán arra, hogy szétessen
és arra, hogy hagyjam, hogy a darabok maguktól álljanak össze újra.
hagyjam, hogy változzon.
kipróbáljam, hogy tudom-e hagyni,
és amikor meggyőződtem róla
akkor pedig arra, hogy elkerekedett szemmel figyeljem
milyen csodálatos dolog is az,
amikor a dolgok változnak
maguktól.
aztán pedig
és erre nem számítottam
újra meg kellett tanulni,
hogy hogyan is legyek részese a dolgoknak,
ha nem úgy, mint előtte.
--
folyt.köv.holnap
és azon a boldogságon gondolkozom,
amim van.
úgyhogy, mivel sok minden zakatol a fejemben,
úgy gondoltam leírom.
és ha leírom, megosztom.
tessék:
királylányokról és királyfikról
életről, világról és szerelemről
királylányok és királyfik márpedig nincsenek.
de az igazság az, hogy vannak.
és mindig is voltak
és mindig is lesznek
a döntés csak rajtunk áll, hogy mit is kezdünk velük.
amikor kislány voltam,
mindig királylányként rajzoltam le magamat.
ott álltam szépen apa és anya között és sütött a fejünk fölött a nap
amikor kicsit nagyobb lettem természetesen elképzeltem magamnak a
királyfit is
sikerült is összegyúrni a következő összetevőkből,
a teljesség igénye nélkül
apámból,
a harmadik és legkisebb fiúból minden mesében,
patrick swayze-ból szigorúan a dirty dancingre koncentrálva, a táncos lába és a rosszfiú-de-jófiú dolog miatt
tom topgun cruisból, a kisfiús mosolya és az idegesítő szenvedése miatt
kicsit jézus krisztusból a jézus krisztus szupersztárból, mert olyan szépen énekelt és egyébként is jézus és buddha, úgy általában, mint a nagy tanítók
és poncius pilátusból is ugyanonnan, a gyönyörű orra miatt, és a politikus alkat is nyami
john travoltából a szombat esti lázból és a nicsak ki beszélből,
toulouse lautrecből, mert óriássá nőt a törpe,
medgyasszay istvánból, nagy sándor gödöllői háza miatt, ahol rajzoltam egy nyarat
itt egyébként mindegy csak szalmakalapos, fehéringes, nyitott zakós napsütésben, kertben szivarozó lánglelkű művészből legyen, lehetőleg az arisztokrácia diszkrét bájával meghintve
majd jött clark kent a louis és clarkból (superman, igen),
david hockney, kurt vonnegut, boris vian
és egy csipetnyi marc darcy
természetesen nem elégedtem meg a királyfi gyúrással.
magamra is fordítottam némi időt,
de mivel én ott voltam,
és vagyok a valóságban is magamnak,
ez egy kicsit másképp működött.
mivel önmagam szerettem volna lenni,
rájönni, hogy ki is vagyok, mit is érek és mi is a teendő,
nem bújtam senki bőrébe.
helyette szétcincáltam mindent,
és ami szembe jött, azt apró darabokra analizáltam.
(mindig épp annyira apróra, amekkorát hagyott a lélekügyességem,
tehát eleinte nagyobb egységekben,
később egyre inkább a részletekre koncentrálva)
ígyhát csak az sorolom fel nagyjából,
hogy kik és mik voltak, amik hasonlóságot rezegtettek meg a lelkemben,
annyira hogy fekapjam a fejem rá és odafigyeljek és tanuljak tőlük.
volt ott
anya
momo, ahogy segít
és fantáziaország királynője, ahogy uralkodik és ahogy meg kell menteni
madonna, ahogy menetel előre
dharma (a dharma és gregből), ahogy Él
frida khalo, ahogy érez és megél
egyáltalán bármilyen nő, aki nőként érvényesül a férfiak világában
a szupermodellek, de legfőképpen katemoss és cindycrawford
a próbababák tökéletes alakja (örök csalódottság forrása beépítve)
és az összes nő akivel összeakadtam életemben,
mind-mind figyelmem tárgya volt
összehasonlítás és értékelés, adok kapok.
a lényeg a lényeg, hogy kellett némi idő.
egyrészt arra, amíg összeállítottam a képet
aztán arra, hogy szétessen
és arra, hogy hagyjam, hogy a darabok maguktól álljanak össze újra.
hagyjam, hogy változzon.
kipróbáljam, hogy tudom-e hagyni,
és amikor meggyőződtem róla
akkor pedig arra, hogy elkerekedett szemmel figyeljem
milyen csodálatos dolog is az,
amikor a dolgok változnak
maguktól.
aztán pedig
és erre nem számítottam
újra meg kellett tanulni,
hogy hogyan is legyek részese a dolgoknak,
ha nem úgy, mint előtte.
--
folyt.köv.holnap
2010 szeptember 01
Kedves Kitartó Látogatók,
elnézést az eltünésért, de nyaraltam.
Értem úgy, hogy nyár volt és pihentem
és igen minden rendben van.
de tényleg
az élet szép volt ezen a nyáron.
Isten adja, hogy így folytatódjon.
Viszont van egy jó hírem, ami egyben lehet, hogy rossz is, de azt majd Ti eldöntitek:
A helyzet az, hogy összekalapáltam egy olyan honlapfélét, ahol teljeskörűen felfedődik, hogy mivel is foglalkozom és ki is vagyok én, és mi is a helyzet a világommal.
Ott üzemel egy blog, épp csak elkezdődött, három bejegyzésnyi.
Nos, ami esetleg szomorú lehet, hogy nem leszek annyira személyes..de még az is lehet, hogy de.
Meglátom még...
Ha úgy érzem, hogy mindenképp ki kell pakolni a bentlévőt és az nem tartozik a munkahelyre ..akkor visszajövök majd ide sírni
..vagy nevetni.
Azt is megígérem, hogy ha visszajövök ide, akkor majd ott is jelzem ezt...
De most az lesz, hogy azt gyúrom.
Egyesítem erőimet. Így jó.
Szóval a méltán sűrűn emlegetett honlap a következő:
http://misssmith-design.weebly.com
egyszercsak majd átváltozik www.misssmith.hu-ra, de még nem tudom, hogy kell.
(átváltozott :)
gyertek és látogassatok meg
és mondjátok el, mit gondoltok.
ideírom az elérhetőségeimet:
t: +36705073714
e: gabriella@misssmith.hu
millió csókok és ezer ölelés
elnézést az eltünésért, de nyaraltam.
Értem úgy, hogy nyár volt és pihentem
és igen minden rendben van.
de tényleg
az élet szép volt ezen a nyáron.
Isten adja, hogy így folytatódjon.
Viszont van egy jó hírem, ami egyben lehet, hogy rossz is, de azt majd Ti eldöntitek:
A helyzet az, hogy összekalapáltam egy olyan honlapfélét, ahol teljeskörűen felfedődik, hogy mivel is foglalkozom és ki is vagyok én, és mi is a helyzet a világommal.
Ott üzemel egy blog, épp csak elkezdődött, három bejegyzésnyi.
Nos, ami esetleg szomorú lehet, hogy nem leszek annyira személyes..de még az is lehet, hogy de.
Meglátom még...
Ha úgy érzem, hogy mindenképp ki kell pakolni a bentlévőt és az nem tartozik a munkahelyre ..akkor visszajövök majd ide sírni
..vagy nevetni.
Azt is megígérem, hogy ha visszajövök ide, akkor majd ott is jelzem ezt...
De most az lesz, hogy azt gyúrom.
Egyesítem erőimet. Így jó.
Szóval a méltán sűrűn emlegetett honlap a következő:
http://misssmith-design.weebly.com
egyszercsak majd átváltozik www.misssmith.hu-ra, de még nem tudom, hogy kell.
(átváltozott :)
gyertek és látogassatok meg
és mondjátok el, mit gondoltok.
ideírom az elérhetőségeimet:
t: +36705073714
e: gabriella@misssmith.hu
millió csókok és ezer ölelés
2010 július 13.
..és azóta voltunk Sopronban is
VOLTunk akarom mondani
..és nem írok mostanában tudom
a saját forrású önkifejezésem akadozott mostanság
belül bütykölődöm
pihenek
egy hónap telt el az utolsó vizsga óta
és nem gondoltam, hogy ennyire ki leszek szottyanva
mostanában érzem úgy,
hogy ismét beindulnak bennem a fogaskerekek
és azt is, hogy végre távozik a feszültség is belőlem
olyan érzés, mintha tubusból nyomnák ki a feszkót
végre
egy hónapig csak feszítette a fémkupakot
aztán valahogy egyszercsak rájöttem, hogy a kupak tetetjén
van egy olyan kis pöcök, amivel azt a felső kis fémborítást perforálni lehet
és most távozik a tartalom
végre
és ez jó
megkönnyebbülés
például újra álmodom
és alszom is
jókat mélyeket
a feszültség távozással
nem jár életösszeomlás
vagy veszekedés
és dráma
csak csend
csak megkönnyebbülés
csendben
elkezdtem kilélegezni.
a jövő természetesen aggaszt
a pénz és a munka és az iskola és
a helyem az emberek között hol
és az álmok
és a hinni
de most ennek van itt az ideje
a feszültségtubusürülésnek.
és ez jó.
ezek vannak
VOLTunk akarom mondani
..és nem írok mostanában tudom
a saját forrású önkifejezésem akadozott mostanság
belül bütykölődöm
pihenek
egy hónap telt el az utolsó vizsga óta
és nem gondoltam, hogy ennyire ki leszek szottyanva
mostanában érzem úgy,
hogy ismét beindulnak bennem a fogaskerekek
és azt is, hogy végre távozik a feszültség is belőlem
olyan érzés, mintha tubusból nyomnák ki a feszkót
végre
egy hónapig csak feszítette a fémkupakot
aztán valahogy egyszercsak rájöttem, hogy a kupak tetetjén
van egy olyan kis pöcök, amivel azt a felső kis fémborítást perforálni lehet
és most távozik a tartalom
végre
és ez jó
megkönnyebbülés
például újra álmodom
és alszom is
jókat mélyeket
a feszültség távozással
nem jár életösszeomlás
vagy veszekedés
és dráma
csak csend
csak megkönnyebbülés
csendben
elkezdtem kilélegezni.
a jövő természetesen aggaszt
a pénz és a munka és az iskola és
a helyem az emberek között hol
és az álmok
és a hinni
de most ennek van itt az ideje
a feszültségtubusürülésnek.
és ez jó.
ezek vannak
2010 június 09.
na az van, hogy jó volt Pécsen nagyon.
majd teszek fel kiállításfotókat ügyesen.
adtam véletlenül interjút is a balázsjulival a magyar rádiónak
na azt nem tudom mikor lesz, de vicces
és kezet csókolt nekem A hegedűs.d.géza bácsi is
és nekem adta az egyik bort, amit kapott
ez nem teljesen az én érdemem, hogy ott megállt velünk azIsoval cseverészni,
de biztos szebben mosolyogtam mint ő..
neki végül is nem csókolt kezet, na :)
meg voltunk vidámparkban is
elképesztő volt
tökéletesen visszahozta az összes 80-as évekbeli majálisos emlékemet
majd persze fotók erről is
ígérem
és vásároltam kilós ruhát és
árleszállított veszkócsizmát
ooo, meg a rumlinak egy marha vicces plüsstyúkot
tényleg az
nekem elhiheted
és bár megosztottam már a fészbukon
de hátha valaki nem
ígyhát akkor ide is most
és persze
háthogyne
láttunk csomó darabot
jót rosszat.
csak egyről jöttem ki,
mert untam
és
csak egyet utáltam,
de nem lepődtem meg,
és volt egy, amin sírtam a végén
a közösségi tapsélménytől,
mert egyszerre kezdődött rögtön, ahogy vége lett
és vastaps volt egyetértésben,
és nekem meg kipotyogtak az összecsapódó tenyereim közé
a könnyek
katarzisnak hívják az ilyet?
remélem
és napsütés
és kiállítás
és mosolyok
és cseverészés
és jó emberek újak
és naphostel
és király utca
és pécsre kell költözni
és osztálytársak és ajuli meg akriszta
jójójó
na ez.
majd még megtámogatom fényképpel később
és igazándiból csinos a pizsama veszkócsizmával ellenfényben kiskabáttal
naugye
mutatom
majd teszek fel kiállításfotókat ügyesen.
adtam véletlenül interjút is a balázsjulival a magyar rádiónak
na azt nem tudom mikor lesz, de vicces
és kezet csókolt nekem A hegedűs.d.géza bácsi is
és nekem adta az egyik bort, amit kapott
ez nem teljesen az én érdemem, hogy ott megállt velünk azIsoval cseverészni,
de biztos szebben mosolyogtam mint ő..
neki végül is nem csókolt kezet, na :)
meg voltunk vidámparkban is
elképesztő volt
tökéletesen visszahozta az összes 80-as évekbeli majálisos emlékemet
majd persze fotók erről is
ígérem
és vásároltam kilós ruhát és
árleszállított veszkócsizmát
ooo, meg a rumlinak egy marha vicces plüsstyúkot
tényleg az
nekem elhiheted
és bár megosztottam már a fészbukon
de hátha valaki nem
ígyhát akkor ide is most
és persze
háthogyne
láttunk csomó darabot
jót rosszat.
csak egyről jöttem ki,
mert untam
és
csak egyet utáltam,
de nem lepődtem meg,
és volt egy, amin sírtam a végén
a közösségi tapsélménytől,
mert egyszerre kezdődött rögtön, ahogy vége lett
és vastaps volt egyetértésben,
és nekem meg kipotyogtak az összecsapódó tenyereim közé
a könnyek
katarzisnak hívják az ilyet?
remélem
és napsütés
és kiállítás
és mosolyok
és cseverészés
és jó emberek újak
és naphostel
és király utca
és pécsre kell költözni
és osztálytársak és ajuli meg akriszta
jójójó
na ez.
majd még megtámogatom fényképpel később
és igazándiból csinos a pizsama veszkócsizmával ellenfényben kiskabáttal
naugye
mutatom
2010 május 28.
vannak azok a szőrszálak,
amiket sosem venni észre csak akkor,
amikor már ijesztően hosszúra nőnek.
hiába figyeled,
hiába tudod, honnan szokott előbújni
nem látszik, amíg nem nő meg arra a
iijjjjjüüüü-hát-ez-meg-mi-a-fene hosszúra.
azt hiszem pont így vagyok én a hízással,
egyszercsak elkezdek enni,
és nem történik semmi,
tudom, hogy ebből pocak és dudorfenék lesz
és hatalmas mellek,
de nem bírom abba hagyni
ÉS!
nem látszik.
figyelem, de nem, nem jön.
csodálkozom,
a gyanú nem múlik,
az evés nem szűnik.
aztán egyszercsak,
amikor nem is számítana rá az ember
az egyik reggel
hipp-hopp
ott az a felszedett három kiló
például belenézve a visszapillantó tükörbe
ott mosolyog a kis toka,
ami csodás módon néhány hónapig hiányzott a fényképekről.
hát visszatért, isten hozta. jaj.
azért írtam róla ennyire hosszan, mert
ez sokkal egyszerűbb, mint holnaptól diétázni kedvesen.
amiket sosem venni észre csak akkor,
amikor már ijesztően hosszúra nőnek.
hiába figyeled,
hiába tudod, honnan szokott előbújni
nem látszik, amíg nem nő meg arra a
iijjjjjüüüü-hát-ez-meg-mi-a-fene hosszúra.
azt hiszem pont így vagyok én a hízással,
egyszercsak elkezdek enni,
és nem történik semmi,
tudom, hogy ebből pocak és dudorfenék lesz
és hatalmas mellek,
de nem bírom abba hagyni
ÉS!
nem látszik.
figyelem, de nem, nem jön.
csodálkozom,
a gyanú nem múlik,
az evés nem szűnik.
aztán egyszercsak,
amikor nem is számítana rá az ember
az egyik reggel
hipp-hopp
ott az a felszedett három kiló
például belenézve a visszapillantó tükörbe
ott mosolyog a kis toka,
ami csodás módon néhány hónapig hiányzott a fényképekről.
hát visszatért, isten hozta. jaj.
azért írtam róla ennyire hosszan, mert
ez sokkal egyszerűbb, mint holnaptól diétázni kedvesen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
